Mauirce Kimba alom ismétléséből származó babóca. Érte csináltuk az almot. Nagyon szerettem volna, ha Kimbának lesz egy merle utódja. A jövőben terveimet elnézve Maurice lesz az egyetlen merle Kimba baba. Maurice egyenlőre egy szertelen kamasz. 

​Gazdái az alábbiakat írták róla: 

​Maurice a minden lében 100 kanál.
Nagyon érzékeny, csupa szeretet kutyus. Mindig a közelünkben akar lenni. Bárhol vagyok, mindig egy-két centire kell tőlem lennie. A legjobb, ha egy picit rá tud feküdni a lábamra.
Iszonyatos ugatással jelzi,hogy mennyire örül, amikor hazaérünk.
Borzasztóan érzi a mi rezgésünket. Sajnos volt nemrégiben egy vetélésem. Mielőtt megtudtam az UH-on,hogy baj van, már előző este a hasamra tette a fejét és sírt. Egészen addig csinálta ezt, amíg megműtöttek. Freia pl nem csinálta ezt.
Viszont Freiaval nagyon jó barátok lettek. Eleinte kicsit féltem,hogy baj van, vagy nem érzi igazán jól magát nálunk, mert nem volt olyan igazán játékos. Emlékszem, még mondtam is neked,hogy olyan kis lusti. Ez mostanra teljesen megváltozott. Hatalmasakat hancúroznak, mindig hív játszani. Imád támadós, bírkózósat játszani. A labda egyáltalán nem érdekli, csak amiatt, mert tudja, hogy ezzel cukkolhatja Freiát. Ha fogócskázni szeretne, ellibben Freia orra előtt a labdával a szájában és már kezdődhet is a móka.
Viszont a rosszaságba is belevitte Freiat. Megtanította ásni. Így ketten már olyan gödröket csináltak, hogy tujákat lehetett volna beléjük ültetni. Mindenfélét kilopkodnak a garázsból, hogy miszlikre aprítsák. Ilyenkor láthatóan nem érti, mi a probléma. Pedig amúgy nagyon jól betartja a szabályokat. A kertkapun soha nem lép ki,ha leteszem a kajáját megvárja, míg azt mondom"ehet".
Minden emberrel bizalommal van. Talán túl naggyal is. Viszont az idegen kutyáktól tart. Mindig nagy ívben elkerüli őket. Jártunk vele kutyaoviba is, de ott is inkább a gazdikkal ismerkedett.
Ettől függetlenül most hétvégén kiránduláskor jött szemben két kutya azonnal közénk állt és nagy ugatással jelezte, hogy menjenek másfelé. Nagyon büszke voltam rá.
Itthon nagyon féltékeny. Ha meg akarom simogatni Freiat a kert legtávolabbi pontjából is felpattan, nagy ugatás közepette közénk áll és szépen beigazgatja a tenyerem alá a saját hátát, hogy őt simogassam. hihi. De ha rövid ideig nem találkoznak mindketten szomorúak, hiányérzetük van és utána úgy örülnek egymásnak, mintha évekig lettek volna egymástól távol.